A művészet, aminek a mai világban domináns szerepe van, megfosztja az embert saját fontosságának tudatától. Megfosztja attól a kiváltságtól, hogy elkülönüljön a többségtől. Besorolja öt a tömegbe, és ezáltal átlagemberré teszi. Az ízlés mintha elkülönülne ellenőrzésétől, mert megszüntette a művészethez való alkalmazkodást. Egy rendkívül különös jelenségnek lehetünk a tanúi- a művészet, elhagyja kiváltságos területét és furcsa módon, kissé arcátlanul az átlagízléshez kezd alkalmazkodni.
Ez a megállapítás minden bizonnyal nem érvényes egy kimagasló fotóművész, Fleischer György esetében. Éppenséggel azért nem, mert pontosan ö az, aki nem fogadja el a tömeggel való manipulálás gondolatát.
Éppen az ö fényképei azok, amelyek nem játsszák az átlagos szórakoztató szerepét. Ellenkezőleg. Mindennek dacára képesek a kortársak nézeteit befolyásolni, még mindég képesek azokat kritikus gondolkozásra ösztönözni.
Fleischer György nem-konformista fotóművész. Valamennyi nem-konformista művészre az a jellemző, hogy ha kell, nem félnek "kilógni a sorból", túllépik a hagyományosság határait, lesöprik az asztalról a sémákat, csökönyösen érvényre juttatták a saját elképzeléseiket. Ezért marad eredeti és a műve rendkívüli, Fleischer ezt bizonyítja alkotásának összefüggő sorozata által már több mint négy évtizede. Képes volt előtérbe kerülni a fényképezésre hátrányos időkben is, meg a kedvező idők visszafogottságaival szemben is. Talán ezért van egyrészt sok csodálója, másrészt viszont sok ellenzője is. A saját művészi felfogásában bekövetkezett fordulatnak köszönhetően Fleischer magkapta annak a lehetőségét, hogy alkotása tovább fejlődjön. A kezdeti sikerek arra ösztönözték, hogy fotós elképzelései más irányba is kiterjedjenek, emellett nem tartott igényt arra, hogy kisajátítsa magának a szépség és igazság egyetlen morzsáját sem. Az új teremtő erő - a Genezis - saját intellektumából és szenvedélyéből kelt életre új műveket. Genezis, amely nem csak témákban és képvázlatokban gazdag, de - mindenekelőtt ősképekben, archetípusokban, az a változatlan és lelkületünkbe bepecsételődött előrelátás attól, aki mindent a jó felé terjeszt azok számára, akik Őt szeretik...
A tapasztalatokban gazdag Fleischer, a felismerés mámorában, napjainkban is képekben fejezi ki magát. Bizonyára sok mindenre visszaemlékszik, akkor is, ha mindenre már nem köteles visszaemlékezni. Ehhez végül is meg van a joga, mint bárkinek közülünk. Ezért megengedheti magának, hogy eredeti alkotásainak egy-két motívumát itt kihagyja, némelyekkel ne törődjön, vagy már ezentúl ne is vegye azokat figyelembe.
Fleischer legújabb alkotásai - amint ezt műveinek mostani bemutatása is bizonyítja - nagy részben felszabadítja a színes fényképezésre való odafigyelést, ugyanakkor annak a technikai, technológiai kidolgozását is. Ezzel függ össze Fleischer művészi hitvallása, amelyben nyomon követhetjük eredeti személyes tapasztalatainak, azok határainak átlépését a kiterjedtebb, társadalmi kommunikáció szférái felé. Pontosan ennek van életünkre és a világra nézve rendkívüli, érzelmi kihatása.
A Genezis, mint fényképkiállítás, képet terjeszt elénk, de ősképet és képelőzményt is, civilizációnk és kultúránk, együttélésünk kapcsolataiban.
Képeket látunk, amelyekben a szerző és az alkotás közötti impulzív nyugtalanság nyilvánult meg, ezért egyes részleteket mintegy hozzá kell képzelnünk, át kell éreznünk. Eltökéltségünknek köszönhetően, hála gyermekies kalandvágyunknak, hála az érzelmek teljességének, hála őszinteségünk megnyilatkoztatásának.
Míg Fleischer műveinek szemlélője csupán a kép külső formájának az érzékelésére van ítélve, Fleischernek, a fényképésznek megadatott az, hogy tévedhetetlenül belenézhessen a szemlélő arcába. Ezáltal állandósul benne az az egyedülálló párbeszéd, amelyet fényképészeti guruja, Ernst Haas így fogalmazott meg:

Ha valami látható és azt mindenki látja,
akkor az érzékelés.
Ha nem látható semmi, de önök valamit látnak,
akkor az poézis.
Ha a kamera segítségével eléred, hogy azt mások is meglássák,
akkor művészfotós vagy.

  Dr.Kočík Tibor

képzőművészeti publicista