Vážení prítomní,
piatok trinásteho je deň ako každý iný, ibaže okorenený poverou, ktorá z neho robí deň zahalený tajomstvom nečakaného zážitku. Práve takýmto zážitkom môže byť pre Vás výstava, ktorú dnes otvárame. Svoju tvorbu na nej predstavujú traja fotografi, ktorí sa tejto ušľachtilej záľube venujú popri svojom civilnom zamestnaní. Dvaja z nich, páni Tóth Károly a Bánóczi László sú našimi zahraničnými hosťami zo susedného Maďarska, tretím je nám dobre známy, pomaly už starousadlík v neďalekej obci Hrhov, Jozef Peniaško. Všetci traja páni sú členmi umeleckého spolku Zväz hornozemských fotografov založeného v roku 1990 v Kazincbarcike v Maďarsku. Tento spolok za vyše dvadsať rokov svojej existencie už zorganizoval množstvo výstav, školení, tréningov, seminárov, konferencií, a tvorivých pobytov pre amatérskych fotografov na rôznych miestach Maďarska i Slovenska. Výsledkom týchto pracovných stretnutí a výmeny skúseností je zaiste aj profesionálny umelecký rast jednotlivých členov spolku. Ich fotografie mali možnosť na mnohých výstavách vidieť milovníci umeleckej fotografie čierno-bielej i farebnej nielen v Maďarsku a na Slovensku, ale i v susedných štátoch a niekoľkokrát i v ďalekej cudzine; a to bolo, ako uviedol predseda zväzu Szathmáry-Király Ádám, od Kanady po Singapúr a od Írska po Turecko.  Na početných medzinárodných fotografických súťažiach a výstavách získali členovia zväzu mnohé významné ocenenia. V súčasnosti má zväz okolo 20 členov z Maďarska, Slovenska, Sedmohradska a dokonca aj z Moravy.
Stálou inšpiráciou veľkej časti tvorby našich troch fotografov je fenomén nahého ženského tela. Variácie na túto tému nám ponúkajú aj na tejto výstave. Ladné krivky dievčenských postáv umiestňujú do otvorenej krajiny, do živého prírodného prostredia, ktoré svojou nevtieravou krásou harmonicky dopĺňajú. Nie sú to klasické akty, skôr symboly najlepších tvorivých síl prírody, ktoré sú jej organickou súčasťou. Nie je to náhoda, že všetci traja fotografi sa v prírodnom prostredí pohybujú veľmi prirodzene, a umiestňovať v ňom objekty svojho estetického cítenia je pre nich samozrejmé. Všetci sa narodili a žijú vo vidieckom prostredí, ktoré umeleckej duši poskytuje množstvo záhad a tajomstiev, rozvíja  predstavivosť a fantáziu. Preto aj mnohé z vystavených fotografií predstavujú takýto svet snov a fantazijných predstáv, v ktorých je stredobodom krása ženy ako symbolu rozvíjajúceho sa života.
Mnohé z fotografií zaujmú svojou farebnou dekoratívnosťou v kombinácii s kvetmi, oblakmi, vodou, skalami, nahé telo dievčaťa vpletené medzi korene starého stromu pripomína secesný ornament, v zvlnenom schodisku nad ležiacou dievčenskou postavou cítime napätie surrealizmu. Zaujímavá a tajuplná je symbolika kontrastu jemných ženských tiel s ošarpanými múrmi, starými drevenicami, tmavými interiérmi, výtvarne oživená nečakane živým sfarbením alebo naopak jemným zahmlením či rozostrením línií .  Pri dlhšom vnímaní a uvedomení si týchto charakteristických znakov vystavovaných fotografií prvotný dojem čistého naturalizmu pomaly vyprchá a divák si uvedomuje silný estetický zážitok výtvarného diela vytvoreného objektívom fotoaparátu, ale hlavne vnímavým okom a umom fotografa. Samozrejme, s nevyhnutnou prítomnosťou fantázie, ktorá jediná je schopná aspoň na chvíľu nás preniesť zo sveta našej, mnohokrát drsnej reality, do nádherného sveta našich snov a túžob. Prajem vám práve tento príjemný zážitok a týmto považujem našu výstavu za otvorenú..

Edita Kušnierová, kunsthistorik
Edita Kušnierová, művészettörténész

Tisztelt Jelenlévők
Péntek 13-a. Ugyanolyan nap, mint bármelyik más. Mégis különleges, hiszen  a babonák fűszerezése  és a váratlan élmények  titkainak keveréke itt lebeg körülöttünk.
Ezt a hangulatot idézi elő az a kiállítás, amelyet a mai napon nyitunk meg alkalmat adva arra, hogy három fényképész az alkotó munkásságának gyümölcsét itt, nekünk most bemutathassa. Mert olyan emberek állnak itt előttünk, akik ezt a nemes kedvtelést a hétköznapi munkájuk mellett gyakorolják.
Ketten közülük Tóth Károly és Bánóczi László urak  külföldön, a Szlovákiával határos Magyarországon alkotnak, a Tornagörgőn letelepedett  Jozef Peniaskot viszont mi már jól ismerjük. Mindhárman egy művészi társulásnak, pontosabban a Felföldi Fotográfusok Szövetségének a tagjai. Ez a társulás 1990-ben alakult, a közeli Kazincbarcikán.  Az elmúlt 20 év  tartalmas és kitartó munkája, meghozta a kívánt eredményt kiállítások és gyakorlatok formájában, valamint alkotótáborok szervezésében mind  Szlovákia, mind Magyarország területén. Ezen kívül nagy hatással volt a szövetség tagjainak személyes fejlődésére, valamint a fényképészet népszerűsítésére is, amelyben oroszlánrészt vállalt. A szövetség tagjainak munkái bizonyára Önök számára sem ismeretlenek, hiszen nemcsak Szlovákia és Magyarország területén, hanem a szomszédos országokban, sőt Szathmary – Király Ádám, a szövetség ügyvezető elnökének szavaival élve – Kanadától Szingapurig, Írországtól Törökorszáig kiállításra kerülnek. Jelenleg 20 tagja van a szövetségnek. Képviselve ez által Magyarországot, Szlovákiát, Erdélyt és Morvaországot.
A már bemutatott három szerző alkotásainak fő forrása a meztelen női test. Ezeknek a formáknak a változatosságai és variációi jelennek meg a kiállított munkákon. A nyitott tájba, és az élő természetbe elhelyezett női test finom vonalai szelíden és harmonikusan gazdagítják a szépség élményét.  Ezek nem hagyományos aktok, inkább a természet legjobb teremtő erőinek a jelképei, a természet egyöntetű részei. Nem véletlenül mozog ez a három alkotó olyan magabiztosan a természet ösvényében, ahová elhelyezik az érdeklődésük fő tárgyát. Mindegyik közülük vidéken született és ott is nevelkedett.  Abban a vidéki életben, amelyik a titkaival és rejtelmeivel kiválóan serkenti az alkotó képzelőerejét és fantáziáját.  Ennek a fantáziának és az álomvilágnak a lenyomata vetítődik vissza a képeken is, amelyeknek a központi témájává így a nő szépsége, mint a fejlődő élet szimbóluma kerül. Számos kép magával ragad a sajátos színezetével, meglepő kapcsolataival, virágokkal, felhőkkel,  a víz vagy a szikla bevonásával. Szecessziós ornamentikára emlékeztet a lány az öreg fa gyökerei között, a fekvő női alak fölött hullámzó lépcsőből pedig érezni a szürrealizmus feszültségét. A finom női testek érdekes és titokzatos szelleme ellentétbe kerül a régi faházak, sötét épületek ridegségével, amit a vonalak finom szétmosása még jobban érzékeltet. Amikor végigtekintünk  a képek jellegzetességét keresve, lassan a tiszta naturalizmus első benyomásából a fényképezőgép és a szerző érzékeny szeme,  fantáziája által alkotott mű esztétikai élményébe kerülünk.
Igen, fantázia. Az álmok és vágyak gyönyörű világa. Segítségével csak egy lépés a durva hétköznapok és a képzeletbeli országba határa.
Ehhez hasonló élményt kívánok Önöknek, és ezennel a kiállítást megnyitottnak tekintem.

Timea Tóth, referent Gemerského osvetového stradiska
Tóth Timea, Gömöri Művelődési Központ munkatársa